Óriási feladat várt ma este a magyar jégkorong válogatottra a Papp László Sportaréna jegén, hiszen az olimpiai- és világbajnoki címvédő svéd gárda ellen húztak korcsolyát Pat Cortina tanítványai. Bár a vendégcsapat nem a legerősebb összeállításában jött el a mérkőzésre – az NHL-sztárok mellett a bajnoki rájátszásban érdekelt játékosok sem jöhettek a meccsre –, de így is a bombaerős háromkoronás gárda volt a találkozó egyértelmű esélyese.
Előnyből hátrány
Az már a meccs elején látható volt, hogy a svédek hamar meg szerették volna teremteni a nekik járó tiszteletet, hiszen a dunaújvárosi bíró, Gebei Péter első sípjele után azonnal iszonyatosan gyorsan és keményen kezdték a találkozót. A magyar válogatott azonban egyáltalán nem ijedt meg nagynevű ellenfelétől, s felvette a vendégek ritmusát – sőt, játékosaink bátran felvállalták az ütközéseket is.
Ennek megfelelően nem tudott kibontakozni a svéd csapat, ám még így is Budai kapuja előtt akadtak inkább lehetőségek. A Volán hálóőre azonban remekül védett, de volt, hogy Szélig Viktornak is ki kellett segítenie játékostársát. A 15. percben tört meg a varázs – Lencsés kiállítása alatt emberelőnyben játszhattak a svédek, s Stralman iszonytató bombája ellen már Budainak sem volt ellenszere: megszerezte a vezetést a svéd gárda (0-1).
Az első magyar gól
A bekapott gól után megpróbált valamivel bátrabb, merészebb játékot felvállalni a magyar csapat, s ennek meg is lett az eredménye. A második játékrész elején végre mi kerültünk emberelőnybe, s pár másodperccel azelőtt, hogy kiegészült volna a svéd alakulat, Majoross egy kipattanót értékesítve belőtte az egyenlítő találatunkat (1-1).
Ez a gól nem csak az egyenlítés miatt volt rendkívül fontos, de sporttörténelmi találat is volt egyben: a két válogatott eddigi – a múlt század '30-as éveiben játszott – mérkőzésein egyszer sem sikerült magyar játékosnak bevenni a svédek kapuját. A magyar szakszövetség 80. születésnapját ünneplő gálán viszont: igen.
Bírjuk a nyomást
Megszületett tehát az egyenlítés, és ami a folytatásban történt, az szavakkal szinte leírhatatlan. Az egyenlítés rettentően felpaprikázta a svédeket, akik olyan össztűz alá vették a magyar kaput, amilyet még elképzelni is nehéz. Szinte percenként alakultak ki ziccerek a Budai ketrece előtt, de a szenzációs napot kifogó "Krinolin" eszén egyszerűen nem tudtak túljárni a háromkoronások.
Óriási volt a nyomás a magyar kapun, de ahogy haladtunk előre az időben, úgy nyugodott meg a magyar csapat, s úgy lett egyre görcsösebb a svéd – a márkőzás egyre inkább a 2002-es divíziós vb magyar-norvég meccsére kezdett hasonlítani (akkor, mint arra talán sokan emnlékeznek, 3-1-re nyertünk a favorit északi alakulat ellen). A harmadik játékrész utolsó hat-hét perc már szinte egyenlő erők küzdelmét hozta, s bár helyzetek azért így is inkább a vendégek előtt akadtak, megúsztuk kapott gól nélkül – s végül egállal fejeződött be a rendes játékidő, következhetett a hosszabbítás.
Az első magyar győzelem
A ráadás elején viszont azonnal emberhátrányba került a magyar csapat, s aki csak egy kicsit is tisztában van a jégkoronggal, az tudta, hogy iszonyatosan nehéz két perc vár együttesünkre. Szerencsére mindig volt valaki, aki blokkolt, felszabadított, így megúsztuk a hátrányt sőt, mi kerültünk emberelőnybe.
És, ami nem sikerült a svédeknek, az sikerült Palkovics révén a mieinknek. A 64. perc legvégén, Ladányi kékvonalas bombája még levágódott Backlund kapusról, szerencsénkre pont Palkovics elé, aki éles szögből nem hibázott, s beütötte a sporttörténelmi győzelmet jelentő gólunkat (2-1).
Aztán még arról is gondoskodott a magyar csapat, hogy az amúgy is csodás este még szebb véget érjen – a meccset követő rávezetéspárbajt is megnyertük (Palkovics és Kovács pimasz góljaival), hatalmas örömet okozva ezzel a sportág honi barátainak.
Szép volt fiúk, folytatás holnap Debrecenben – talán egy még nehezebb mérkőzésen ugyan, de ezt a győzelmet már soha senki nem veheti el tőletek! És tőlünk.