Újabb edzőmérkőzés várt ma este csapatunkra, mely este hat órától az Érsekújvár és a Ferencváros közös együttesét fogadta a jégcsarnokban. A mieink közül továbbra is hiányoztak a junior válogatottak, így ismét felforgatott sorokkal vágtunk neki a találkozónak.
   
   Hátrányból előny - ott
   
   Hazai rohamokkal kezdődött a találkozó, ám első hat-hét percben nem sok helyzet adódott a kapuk előtt, inkább a mezőnyben gyűrték egymást a csapatok. A 9. percben emberelőnybe kerültünk, de ahelyett, hogy gólra váltottuk volna a fórt, eladtuk a korongot, s Mucha köszönte szépen – a kapuig száguldva éles szögből vette be Ferjo ketrecét (0-1).
   A folytatásban kiegyenlített csatát láthattak a kilátogató drukkerek, s bár egy-két helyzet mindkét kapu előtt adódott, az eredmény már nem változott, így a vendégek vonulhattak minimális előnnyel a szünetre.
   
   Keménykedés
   
   A második felvonást már nagyobb iramban kezdték az Acélbikák, s már a 23. percben sikerült is egyenlíteni. Erdősi a kék vonalon túlról vágta kapura a pakkot, mely kipattant Sájevicsről, pont az érkező Horváth Gáspár elé, aki közelről már nem hibázott (1-1).
   A folytatásban viszont rendkívül szaggatott lett a játék, köszönhetően elsősorban Sós játékvezetőnek, aki egymás után küldte a büntetőpadra a játékosokat.
   Ennek tudhattuk be, hogy alig alakult ki folyamatos játék, s bár helyzetek inkább a mieink előtt adódtak, sem szimpla, sem kettős fórt nem sikerült gólra váltani, így kétharmadnyi játék után maradt a döntetlen állás.
   
   Lekontrázva
   
   A befejező játékrészt emberelőnyben és góllal kezdték az Acélbikák, hiszen a 42. percben Vargyas félpályáról eleresztett bombáját nézte be a csereként beállt Szőke kapus, általános derültséget okozva ezzel dunaújvárosi drukkerek között (2-1). A bekapott gól után igyekezett magasabb sebességi fokozatba kapcsolni a vendégcsapat, s ennek köszönhetően a 49. percben egy dunaújvárosi védelmi hibát kihasználva Szappanos közeli pöccintésével sikerült is kiegyenlíteniük (2-2).
   Ezt követően a mieink percei következtek, de hiába szólózhatott Azari, hiába került kétszer is ziccerbe Filo, nem sikerült élni a lehetőségekkel, s erre csúnyán ráfizettünk. Hat perccel a meccs vége előtt ugyanis egy tanítani való kontra végén Hoffmann már a szlovák-magyar vegyescsapatot juttatta előnyhöz (2-3).
   A hátralévő percekben hiába próbált meg mindent az egyenlítésért együttesünk, a legnagyobb ziccerek is kimaradtak, így a helyzeteivel jobban sáfárkodó vendégek megőrizték előnyüket – s újabb győzelmet arattak a továbbra is hullámzóan játszó Acélbikák ellen.
   Fájdalom – megérdemelten.