A Titánok elleni sikert követően újra hazai jégen fogadta a Ferencváros csapatát a DAB gárdája, s csakúgy, mint legutóbb, ezúttal is nagy csatára volt kilátás az utóbbi időben egyre inkább magukra találó zöld-fehérek ellen.
   
    Csak helyzetek
   
    A tétnek megfelelő elszántsággal vetette magát küzdelembe együttesünk, igaz, ahhoz, hogy az első percek dunaújvárosi fölényben teljenek, kellett a fővárosi Hoffmann Attila is, aki az első öt percben kétszer is kiállíttatta magát. Gólt azonban nem sikerült szerezni a fórokból, mert Szőke kapus jól védett, s a szerencse sem kerülte el. De szerencsénkre akkor sem változott az eredmény, amikor a fővárosiak kerültek előnybe: Ferjo is biztosan fogta a kapujára zúduló bombákat. 

Jégkrém, balett, intézett

   A harmad derekán viszont nagy esélyt kapott a Fradi, mert előbb Suckót, majd Bertát állította ki a mérkőzést meglehetősen furcsa felfogásban vezető Árkovics sporttárs, de a zöld-fehérek ezúttal sem tudtak élni a lehetőséggel.
    Miután kiegészültünk, szinte azonnal emberelőnybe is kerültünk, ám hiába lőtt Holló és Foltin is biztató helyzetből, Szőke kapuson továbbra sem tudtunk kifogni - gólnélküli döntetlennel várhatták a csapatok a második felvonást.
   
    Egy gól idegnyugtatónak
   
    A második húsz perc Borsos kiállításával kezdődött, de miután kivédekeztük a hátrányt, végre megszereztük a vezetést. A 24. perc elején Holló lőtte kapura a pakkot egy buli után, s a korong kipattant az addig jól védő Szőkéről, szerencsénkre pont a szabadon álló Mestyán elé, aki már nem hibázott (1-0).
    A folytatásban viszont mindenről lehetett beszélni, csak a jégkorongról nem. A mérkőzést vezető Árkovics sporttárs ugyanis gondoskodott arról, hogy mindkét csapatnak legyen min bosszankodnia.
    A derék fehérvári sípmester szinte minden akcióba belefújt, s mivel ezt rendre azért tette, mert valakinél szabálytalanságot látott, nem nagyon játszottak egyenlő létszámban a csapatok. Hol a Fradi, hogy az Bikák gárdája került emberelőnybe, de akárcsak az első harmadban, egyik gárda sem tudott élni az emberfórral - sőt, mindkét csapat elszórakozott egy-egy másfél perces kettős fórt is.
    Nem is változott az eredmény, így a harmadik játékrész előtt továbbra is teljesen nyílt volt a találkozó.
   
    Végül biztos siker
   
    A harmadik felvonás Kiss Ákos kiállításával, s Jánosi ordító ziccerével indult, de ahogy telt az idő, úgy vette át ismét a meccs irányítását csapatunk.

Lőni fog, ha lőni kell

   Különösen a mieink harmadik sora villogott, hiszen Magosi és Mestyán is kétszer került nagy helyzetbe, de továbbra sem tudták átpasszírozni a pakkot Szőke kapuson. Egészen az 52. percig úgy tűnt, hogy átok ül a mieinken, ekkor Foltin növelte a fórt - emberelőnyből, a kaput megkerülve húzta a pakkot a kapuba, s bár a fővárosiak bőszen reklamáltak, a korong Árkovics játékvezető szerint is áthaladt a gólvonalon, így kezdhettünk megnyugodni végre (2-0).
    Főleg akkor, mikor három perccel később emberhátrányban is meglódult csapatunk, s egy szenzációs kontra végén Szilassy és Borsos nullázta le a Fradi védelmét, majd Tika egy tanítani való lövéssel bevágta harmadik gólunkat is, végleg eldöntve ezzel a találkozót (3-0).
    A hátralévő időben ugyan hiába próbált meg mindent a szépítésért a Ferencváros, ez sem sikerült a zöld-fehéreknek, így újabb mérkőzését is megnyerte együttesünk, mely továbbra is jó úton halad a középszakasz megnyerése felé.
    Fontos győzelem volt, hiszen a Fradi ezúttal is remekül felkészült a találkozóra, de a mieink sikere teljesen megérdemelt, hiszen lényegesen veszélyesebben játszottak ellenfelüknél. Ez persze nem volt egyszerű, mert a mérkőzés inkább Árkovics játékvezetőről szólt: beszéljenek a tények - a durvának és sportszerűtlennek finoman szólva sem nevezhető találkozón huszonhat kétperces kiállítást osztott ki a csapatoknak.