A Csíkszereda emlékezetes kiütése után újabb bravúrban bízva lépett jégre a DAB-Extra.hu jégkorongcsapata az Alba Volán elleni presztízsmeccsen kora este a jégcsarnokban – fiaink nagyon fogadkoztak, hogy megtréfálják a favoritot, bár a junior korú játékosok csíki túrával a lábakban álltak fel, s hiányzott együttesünkből egy rutinos ász, Erdősi Tigris is.
   
    Zsuga, bubus
   
    Elügyetlenkedett DAB-fór vezette be a meccset, ám szokásos rémálmunk, az első percekben kapott gól szerencsére elmaradt – volt helyette viszont az előny alatt egy szép Azari-Kiss Ákos kombináció, egy szép megoldás Berta, valamint a 7. percben egy akkora Foltin-löket, hogy Budai a bárdot sem emelhette fel: balsors, centikkel a ketrec mellé.
    A dunaújvárosi akciók után felébredt a Volán, az új igazolás, Rehák révén az első nagy helyzetet is kialakította a címvédő, de utána ismét a mieink jöttek: előbb Szilassy takarásból lőtt korongja, majd Revák ígéretes helyzete okozott gondot a kékek oldalán – igaz, rögtön ezt követően kimaradt fehérvári sansz jött válaszul. A kemény mezőnymunkát egy-egy helyzet színezte – előbb Ferjo védett hatalmasat, majd Magosi lopott korongjából kialakított szép ziccerét már bent láttam, de a fehérvári portás is szépet védett a 14. minutumban –, aztán egy-egy kiállítás után bosszankodhattunk előbb a Volán okos-taktikus játéka, majd a játékrész fináléjában egy kimaradt Vargyas-bomba miatt.
    A 0-0, tisztelettel jelentjük, a fehérvári alakulat számára volt nagyon-nagyon hízelgő – és ez mindenképpen biztató előjel volt a folytatást illetően.
   
    Nyomás utána
   
    Ám amit sikerült elkerülni az első harmadban, csőstől jött a másodikban: a mieink gondolatban még az utolsókat fújták a szünetben, amikor – éppen und pontosan 16 másodperccel a kezdés után – gólt szerzett a Volán. Ocskay úszott meg a bal oldalon, a ketrec mögül visszacsúsztatott korongja megtalálta a szellemtestvért, és Palkovics már emelhette is magasba a botját: 0-1. (Mértem, két és fél perc alatt írtam le.)
   

Ferjo, a hős

    Ráadásul a fehérvári találat alaposan meg is fogta a mieinket: végeláthatatlannak tűnő másfél percig beszorultunk, s utána hiába jöttünk ki a vasmarokból, egy lefordulás után újra az ellenfél alakított ki helyzetet. Simon kiállítása után is folytatódott a rémálom: hiába alakított ki egymás után ígéretes lehetőségeket az Acélbikák gárdája, rendre sikerült elpuskázni azokat (az meg, hogy Svasznek alattomos támadását büntetlenül hagyta a Nyeste irányításával működő bírói hármas, egészen egyszerűen érthetetlen.
    Azonban a 27. percben újra előnybe került a DAB, s ezt a nyomást már nem bírta a Volán – a negyedik dunaújvárosi kísérlet gólt ért, de micsoda gólt: a 29. minutában Sucko asszisztja után Kiss Ákos határozta el magát támadásra, s előbb két firkával tisztára játszotta magát a bal oldalon, majd félig takarásból – ám lehetetlen szögből – a meglepett Budai fölött pimasz természetességgel bombázott a hosszúba helyett a rövidbe tényleg (elírtam a nagy rohanásban tegnap, boooocs - öcaline) – 1-1!
    (Krinolin utoljára szerény emlékezetünk szerint a 2004-es döntő sorozatában kapott ilyen megalázó dugót – éppen a most hiányzó Erdősitől; az, hogy most hetekig csatakosan ébred - mármint Krinó -, faktum.)
    Az egyenlítés valósággal táltost varázsolt az egyébként a szokottnál-vártnál fáradtabban, enerváltabban játszó dunaújvárosiakból, gólt azonban mély sajnálatunkra nem láthattunk. Pedig alkalom adódott bőven: a 31. percben néhány másodperc leforgása alatt például három ziccert – köztük egy üres kaput – hagyott büntetlenül a Bikák gárdája.
   
    Na, elég volt
   
    A 32. perc történéseinek külön közcímet szentelnék, a sportág szabálykönyvének összes paragrafusán átkoriztak ugyanis a sporik. Történt, hogy egy dunaújvárosi kapu előtti kavarodásból kisebb bunyó kerekedett, s az ütésváltók között kialakuló párosokból kitűnt a fehérváriak 6-osa, Stastny, meg a mieink bekkje, Lencsés: a volános harcos ledobta a kesztyűt, Lecsó mindkét kezét az oldalához szorítva hátrakorizott, körülöttük ment a csetepaté rendesen, de a DAB-os bekk nem avatkozott közbe.
    Az eredmény?
    Három kiállítás fehérvári oldalon, Stastny öt perc és végleges fegyelmivel mehetett zuhanyozni verekedésért, de a két dunaújvárosi pihenő körében éppen ezt a penzumot szabták Lencsésre is.
    Tessék verekedni, srácok, üzenték a bírók, akiknek elsőrendű feladatuk – kivált éppen ilyen kiélezett helyzetben – a rendteremtés lenne. Csak szólunk, és nagyon halkan: az ilyen ítéletek vége az lesz, hogy a játékosok – teljes joggal, minden mindegy alapon – nekilátnak majd bunyózni, ami persze a pépesre pofozott fejek látványa okán jelentősen növeli majd a meccsek látogatottságát, csak éppen a hasonló presztízscsaták eredendően (eddig és nagyjából) példás sportszerűségét küldi a Holdba.
   
    Megy a Volán, nagyon megy a Volán
   
    Az érthetetlen bírói ítélet után alig egy perccel "büntetett" az ellenfél: Palkovics lövése még kipattant Ferjóról, de éppen az eszmetárs elé, és Csicsó nem tudott hibázni – 1-2, rossz sejtéseink támadtak.
    Továbbra is nyomott a Volán, Ferjónak többször is életveszélyes helyzetekben kellett bravúrral mentenie – Szilassy kiállítását szerencsésen kihúztuk, de a 39. percben Ondrejcik szép akciója, majd a lefújás előtti másodpercekben egy bosszantó DAB-hibát bosszuló Rajz-ziccer után tehettünk felkiáltójelet a dunaújvárosi portás neve mellé.
   

Küzdelmes, harcos, szép csata

    A második harmad vége tehát a fehérvári alakulaté volt, s bizony a befejező játékrész első perceit is fájó szívvel nekik ítéljük. Ezt követően újabb kihasználatlan DAB-előny következett, majd – törvényszerű – az eredményes válasz a túlparton: Mekler büntetése után a "közönségkedvenc" Kangyal passzából ismét Ocskay vette be nagy bombával az Acélbikák ketrecét (1-3).
    Az újabb Volán-találat után is támadásban maradt az ellenfél – az újabb Ferjo-bravúr utáni felkiáltójelnél beszakadt a jegyzetfüzetem –, ezt követően azonban mindent egy lapra feltéve hosszú hajrát indított a DAB. Az 52. percben Hüffner lőhetett kétszer is, majd előbb fórba, aztán egy percig kettős előnybe került csapatunk – amikor ezek is kimaradtak, akkor már úszott a hajó, de a mieink dicséretére legyen mondva, nem adták fel.
    Az 59. percben előbb Borsos bombája, aztán egy tanítanivaló Azari-Kiss Ákos összjáték jelezte, hogy a küzdeni tudásért csillagos ötöst érdemel a csapat – balsors viszont, hogy a legvégére (19:39-re, hogy a tények barátait is megtiszteljük) újra jött a szenzációs napot kifogott Csicsó-Palkó duó, és a fehérváriak ásza ezúttal sem hibázott: 1-4 a vége, lehet izmozni a következő kihívásra (meg egy picit pihenni a vasárnap Fradira).
    A bravúr tehát elmaradt, de a közönség vastapssal jutalmazta a gárdát, mellettem meg egy sörízű hang eldörmögte a tételmondatot: "Hé, Volán, elkapunk, b+!"