Hírek : Egy szép este a székelyeknél |
Egy szép este a székelyeknél
2007.01.03. 19:04
Egy nagyszerű zalaegerszegi gyerekcsapat és megannyi önfeláldozó újpesti, dunaújvárosi és székesfehérvári hokis vendégszereplésével feledhetetlen hokigálát rendeztek Gyergyószentmiklóson az óesztendő utolsó előtti estéjén. A főmeccsen a székely válogatott 8–7-re legyőzte a magyar ligaválogatottat.
A zalai tehetségek az NHL-be is eljuthatnak
A két fôszervezô kézfogása: Kercsó Árpád (balra) és Vargyas László
Az esemény egyik szervezője már nyugodtan hátradőlhetett. Az általa harminc év alatt (fel)nevelt hokisgenerációk legtehetségesebbje – ezt maga a gyergyói hokipápa állítja – megmutatta a szülőföldnek, hogy a manapság Zalaegerszegen dolgozó szakember varázsereje, szakmai zsenialitása mit sem kopott az idők során. Mert ha csak valami katasztrófa közbe nem szól, a szombat este látott gyerkőcök közül a teljes első és második sor – Mazzag Dani, Galló Vili, Gáspár Matyi, illetve Szabó I Viktor, Fodor Andris és Molnár Rudi – nyolc-tíz éven belül akár az NHL-ben is folytathatja !
Gyergyószentmiklós, a valamikori Csík vármegye északi régiójának központja nem tartozik a könnyen megközelíthető magyarlakta települések közé. Marosvásárhely felől az 1287 méter magas Bucsin-tetőn keresztül visz az egyetlen út, fenn, a hegyen mínusz tíz fok és síelésre alkalmas hó fogadja a Titánokat szállító emeletes buszt. A történelmi Magyarország és a mai Románia leghidegebb pontja, a Gyergyói-medence legmélyebben fekvő területén nyolcszáz évvel ezelőtt alapított színmagyar katolikus község, az ötezer lelket számláló Gyergyóalfalu, a hokigálát szervező Vargyas László szülőhelye a következő állomás, majd innen már csak öt kilométerre van Gyergyószentmiklós, ahol a Karmelita rend szeretetotthonában szállunk meg.
A kialvatlanság sem volt akadály
Csak annyi időt kapunk az expedíciót vasszigorral vezető Kercsótól, hogy lerakjuk a csomagunkat, majd irány az innen 24 kilométerre fekvő Gyilkos-tó. Odafent jóféle forralt bort mérnek, a szomszédos Békás-szoros felett őrszemként magaslik az Oltárkő; 1940 szeptemberének első napjaiban az Észak-Erdélyt visszafoglaló magyar csapatok ide, a Trianon előtti határhoz tűzték ki a piros-fehér-zöld trikolórt.
Nincs idő a nosztalgiázásra, délután a Titánok – a majd ezer kilométeres út fáradalmaival a tagjaikban, percnyi alvás nélkül – kétszer 25 perces meccset játszanak a gyergyói srácok válogatottjával. A fejjel magasabb, jóval idősebb hazaiak szerzik meg a vezetést, de utána beindul a zalai henger, 11–3 a vége. Este töltött káposztás vacsora Alfaluban, majd a srácok szétszélednek vendéglátóik otthonaiba: mindegyik egerszegi gyermeket egy helyi család fogadja „örökbe” két éjszakára.
|