DAB-Extra.hu – Cardiff Devils     4-4 (1-1, 2-2, 1-1)

Gólszerzőink: Azari 2, Erdősi, Foltin.

Végre jégen újra!

    Nagy nap várt szombaton a DAB-Extra.hu jégkorong-csapatára: együttesünk hazai pályán is bemutatkozhatott közönségének – az évadnyitó edzőmeccsen nem is akárkik, hanem a kanadai, szlovák és amerikai légiósoktól hemzsegő brit elitligás Cardiff Devils játékosai ellen léptek jégre Erdősiék.
   
    Egyenlő erők
   
    Mivel a vendégek egy nappal korábban egygólos vereséget szenvedtek a bajnoki címvédő Alba Volán otthonában, ezért rendkívül nehéz találkozó várt a mieinkre, s bizony még az is benne volt a pakliban, hogy a mindössze egy hete jégen edző alakulat akár méretes zakót is kaphat walesi ellenfelétől.
    Ezzel szemben remekül kezdtük az összecsapást: az első percek teljesen kiegyenlített játékot hoztak, sőt, az 5. percben Azari kissé talán szerencsés góljával (a fiatal DAB-csatár lövése az egyik walesi bekk korcsolyájáról vágódott a kapuba) sikerült a vezetést is megszerezni az Acélbikáknak.
    Túl sokáig sajnos nem örülhettünk: Erdősi kiállítását követően Smith egy szép szóló végén egyenlített a 8. percben (1-1). A folytatásban nem a kapuknál, sokkal inkább a büntetőpadon volt hatalmas a forgalom, ugyanis egymás után jutottak a kiállítás sorsára a vendégek vagy a Bikák – pedig a lelátóról mindennek tűnt a mérkőzés, csak sportszerűtlen összecsapásnak nem. Az eredmény azonban már nem változott, így az első szünetre egállal vonulhattak a csapatok.
   
    Fordulatra fordulat
   
    A második harmad viszont pocsékul kezdődött a mieink számára: a Cardiff együttese a 25. és a 30. percben is átjátszotta a bizonytalankodó hazai védelmet, s előbb Komarek, majd Teplitsky góljával kétfás vezetésre tett szert – és ekkor beigazolódni látszottak a pesszimista/realista jóslatok (1-3).
   

Nem törhet át - mégis áttör

    Szerencsére a válaszra is csak három percet kellett várni, s ahogy korábban a vendégek góljai, ezúttal is párban jöttek a találatok. A 34. percben újra Azari volt a főszereplő, aki pimasz fonákkal vette be Osaer kapuját, másfél perc múlva pedig egy formás kontratámadás végén a remek napot kifogó Erdősi is "átlőtte" a walesi portást – pillanatok alatt sikerült az egyenlítés (3-3).
    A hátralévő hat percben ráadásul szinte végig mi játszottunk fölényben – nem utolsósorban azért, mert újra egymás után ülhettek ki a vendégek játékosai a büntetőpadra a ritmikus sportgimnasztikát fújó sporik jóvoltából. Ám hiába játszottunkelőbb sima, majd kettős előnyben, csak helyzetekig jutottunk - gólig ezúttal nem.
   
    Igazságos iksz
   
    A harmadik játékrész elején elsősorban a kapusok villogtak, hiszen Kiss Tamás is bemutatott pár nagy bravúrt, s a mieink támadásaiba is bele-belenyúlt a walesi bárd – bizony ekkor csak a két hálóőrön múlt, hogy nem szerezte meg valamelyik csapat a vezetést.
    Az 52. percben viszont már a vendégek portása is tehetetlen volt: a Bikák frissen igazolt szlovák légiósa, Foltin gondolt egy nagyot, végigszlalomozott a vendégvédők közt, s ahogy beért az ellen harmadába, iszonyatos erővel lőtte ki a jobb alsó sarkot (4-3).
    A bekapott gól után azonnal tempót váltottak a vendégek, s többször is csak a szerencse, valamint Kiss Tamás bravúrjai mentették meg a mieinket a negyedik "ördögi" góltól.

Készenlétben a walesi bárd

    Amikor viszont már úgy tűnt, hogy megőrzi előnyét együttesünk, jött egy újabb vendégelőny, melyből Smith is megszerezte második találatát, így végül 4-4-es, kezünket a szívünkre téve bevallhatjuk, igazságos döntetlennel ért véget az összecsapás.
   
    Csak így tovább!
   
    A találkozó után természetesen mindkét csapatnak kijárt az elismerésből, ugyanis a Cardiff csapatában egy szimpatikus, hajtós, kemény, jó gárdát ismerhettünk meg, míg a fiatal, most még csak formálódó dunaújvárosi gárda is azonnal belopta magát a közönség szívébe. A védelem építménye olykor-olykor még erősen inog, és a fórkihasználás betegségéből sem gyógyult még ki a csapat, de a mérleg másik serpenyőjébe is van mit pakolni.
    Egyrészt sütött, hogy akár hatvan percen keresztül is képesek keményen küzdeni a Matejov-tanítványok, másrészt csikócsapat ide, fiatalítás oda, az Acélbikák játékosai nem ijedtek meg szemre is erősebbnek tűnő ellenfeleiktől – néha szemre is tetszetősen, merészen, ráadásul vagány lendülettel, olykor már-már pimaszul nyomták.
    Szerintünk már csak ezért megérdemelték a szurkolók vastapsát a diadalmas iksz után.