DAB-Extra.hu – Csíkszereda SC     4-3 (1-1, 3-1, 0-1) DAB-Extra.hu: Ferjo, Jobb (1), Vargyas, Borsos (2), Foltin 1, Szilassy 1, Lencsés, Sucko, Kiss Á., Galanisz, Azari, Erdélyi (1), Holló, Erdősi 1, Revák, Mekler, Pozsgai, Hüffner, Király 1, Magosi, Mestyán. Vezetőedző: Vladimir Matejov.    A Fradi kiütése után jóval nehezebb feladat várt a DAB-Extra.hu hokisaira a Borsodi Ligában: este fél hattól az a Csíkszereda látogatott Dunaújvárosba, amely a második helyen áll a tabellán - s a két gárda legutóbbi mérkőzései közül egyet sikerült is megnyernie városunkban.        Mint legutóbb        Ha nem is ugyanúgy, de szinte kísértetiesen hasonlóan kezdődött a találkozó, mint a két csapat legutóbbi összecsapása (amelyet végül 6-1 arányban nyertek az Acélbikák). Az első percekben egyértelműen a vendégek irányították a játékot, s fölényük az 5. percben góllá is érett: egy védelmi hibát kihasználva a Csík "irányítója", a szenzációsan osztó Filip passzolt az üresen érkező Sándor Szilárd elé, aki a pakkot a bal felsőbe vágva megszerezte a vezetést a vendégeknek (0-1).    Ahogy legutóbb, ezúttal is a bekapott gólt követően kezdett el nagyobb sebességi fokozatban játszani a DAB, ám próbálkozásaikat sokáig nem koronázta siker, hiszen előbb Borsos, majd Magosi lövésénél is jól védett Kucera védett – aztán amikor már a portás is verve volt, Mekler nem találta el jól a korongot.    A 11. percben előbb szimpla, majd kettős előnybe kerültek a mieink, s ezt szerencsére már sikerült gólra váltani: miután Foltin, majd Borsos lövése is lepattant Kucera kapusról, szerencsénkre épen Szilassy elé, aki közelről nem hibázott, s kiegyenlítette az állást (1-1). Nyom a Csík    A harmadból hátralévő időben felváltva forogtak veszélyben a kapuk, de a vendégek hálóőre és Ferjo is állta a rohamokat, így az eredmény már nem változott.        Hátrányból előnyben        Nem úgy a második harmadban, melyet sajnos sokkal jobban kezdtek a vendégek, hiszen Kósa távoli lövésével másfél perc elteltével ismét magukhoz ragadták a vezetést (1-2). Szerencsére alig egy percig örülhettek a székely legények az előnyüknek: a 23. perc derekán Király etette meg ilyen szinten arcpirító csellel a vendégek kapusát, s a kaput megkerülve passzírozta a hálóba a pakkot – újra kezdődhetett minden elölről (2-2).    A Csíkszereda viszont láthatóan nem akart abba a hibába esni, mint pár hete, amikor a második játékrészben eldöntötte a meccset a DAB, így hatalmas nyomás alá helyezték az Acélbikák kapuját a vendégek, de a mieink állták a sarat, s Ferjo bravúrjainak köszönhetően tartották az eredményt. A harmad derekától kezdett ismét magára találni együttesünk, de Kiss Ákos és Erdősi helyzete után újra elkezdhettünk aggódni, hiszen kétszer is fórba került ellenfelünk, de mint kiderült, ez csak nekünk volt jó. A 36. percben ugyanis egy mintaszerű ellentámadás végén Foltin vágott be egy kipattanót még emberhátrányban, majd három perccel később, abban a pillanatban, ahogy kiegészült együttesünk, Erdősi alázta porba szépségdíjas góllal a meglehetősen rossz idegzetű Kucera kapust – és ekkor úgy tűnt, hogy eldől a meccs (4-2).        Mégis izgalmas        Már csak azért is, mert a záró játékrész derekáig könnyedén őrizte magabiztosnak tűnő vezetését a Matejov-gárda, sőt, ha Revákék egy picivel pontosabban céloznak, akár végleg eldönthették volna a találkozót. Kiélezett küzdelemben    Nem sikerült, így viszont rendkívül húzós lett a végjáték. Vargyas szabálytalansága miatt két percig kettős előnyben, majd további három percig szimpla fórban támadhattak a vendégek. A hatalmas csíki nyomás az 55. percben érett góllá, mikor Strapko kettős emberelőnyből hozta közelebb a vendégeket (4-3) – de a folytatásban hiába lőttek szinte mindenhonnan Gál Sándor tanítványai, Ferjo hatalmas védésekkel tartotta a lelket a csapatban.    Az utolsó percben szerencsére már a vendégek sem bírták cérnával, így kiegyenlítődött a létszám, majd az utolsó másodpercekre mi kerültünk előnybe, s bár gólt ugyan nem sikerült ütni (pedig egy szenzációs Galanisz-Kiss Ákos összjáték tévén volt rá lehetőség), az egygólos győzelem is három pontot ért – és ezúttal ez volt a legfontosabb.    Az Acélbikák ezen az estén nem sziporkáztak annyira, mint a két gárda legutóbbi összecsapásán, ám hiába a megerőltető felnőtt- és junior bajnoki program, hősies küzdelemben itthon tartották a bajnoki pontokat.    Küzdöttek, hajtottak - amiért ezúttal is maximális dicséretet érdemelnek. Nem először, s őszinte reményeink szerint nem is utoljára írjuk: szeretnivaló csapat, megérdemli a figyelmet.