Kemény hétvége várt a DAB-Extra.hu hokisaira, akik szombaton és vasárnap a Magyar Kupa miskolci fináléjában szerepeltek – nem titkoltan azzal a céllal, hogy a döntőben megnehezítsék az Újpest vagy az Alba Volán gárdájának dolgát.
   
    Győzelem - de nagy csatában
   
    Ehhez azonban először túl kellett jutni a házigazda Miskolc együttesén, mely bizony meglepetésre készülődött a szombati elődöntőben, s mindenképpen bizonyítani akart a hazai közönség előtt. Nem is kezdődött túl jól a mieink számára a találkozó, mert a 4. percben Lukács góljával megszerezték a vezetést a Jegesmedvék, de Szilassy és Kiss Ákos találataival a harmad derekára már a mieinknél volt az előny (2-1). Hogy azonban mégis egállal vonulhassanak a pihenőre a csapatok, arról Béres gondoskodott, aki huszonhat másodperccel a harmad vége előtt emberelőnyből vette be Ferjo kapuját (2-2).
    A második húsz percben egyre inkább átvette a játék irányítását csapatunk, de hiába szerzett Vargyas ismét vezetést az Acélbikáknak, erre is volt válasza a házigazdának. Azért a sok helyzetből borsos ismét a mieinket juttatta vezetéshez, majd a harmadik játékrész elején Szilassy tovább növelte a piros-fehér vezetés - már úgy tűnt, hogy zsebben a meccs (5-3).
    A dunaújvárosi gólgyártásból négy assziszttal vette ki a részét a "régi fényt" idéző Erdősi Tigris – főszerepet vállat a győzelemből. Mert bizony bár az utolsó tíz percet ismét izgalmassá tette a Miskolc – felzárkózott egy találatra –, de a véghajrában megőrizte előnyét csapatunk, s 5-4 arányú győzelmével bejutott a Magyar Kupa vasárnapi döntőjébe. Ahol – a végét sejtettük, az arányt nagyon nem – az Újpestet játszi könnyedséggel, 5-0 arányban elgázoló Alba Volán volt a mieink ellenfele.
   
    Harminc perc remény
   
    Természetesen a bajnoki és kupacímvédő fehérváriak voltak a találkozó toronymagas esélyesei, de a mieink is nagyon fogadkoztak, hogy megkeserítik a Volán dolgát a fináléban – bár a múltkori, dunaújvárosi felkészülési presztízsmeccsen látottak alapján azzal is mindenki tisztában volt, hogy a két csapat közti játékerő, illetve lehetőségbeli különbségek miatt már a szoros eredményt is csoda lett volna. (Viszont mi hiszünk a csodában.)
    Viszont az első percek tompították hitünk élét: bár Magosi nagy ziccerével indult a találkozó, Ocskay 4. percben lőtt emberelőnyös góljával a Volán szerezte meg a vezetést, s ekkor úgy tűnt, hogy akár meg is ismétlődhet a szombati forgatókönyv – azaz a gyors gól után bedarálja ellenfelét az Alba. Nem így történt szerencsére, mert többé-kevésbé jól oldotta meg védőmunkáját a csapat, s ha esetleg át is játszották őket Palkovicsék, még mindig ott volt Ferjo, akit nem fogott meg a korán bekapott gól, s magabiztosan, esetenként nagy bravúrral hárította a volános próbálkozásokat. A mieink erejéből ugyan nem futotta akkora ziccerekre, mint fehérvári oldalon, de Magosi, majd Szilassy ütőjében is benne maradt a gól, így egyfás fehérvári előnnyel mehettek az első pihenőre a csapatok.
    A második játékrészben sokáig szinte semmi nem történt, hacsak a két kapu előtt kialakított, de elpuskázott helyzeteket nem számítjuk, majd némileg váratlanul, de helytállása, hozzáállása alapján teljesen megérdemelten egyenlített együttesünk. Erdélyi került tiszta ziccerbe Budai kapuja előtt, majd lopva egy picit a távolságot, a fehérvári kapus lába között a hálóba lőtt (1-1).
   
    Győzött a jobb, de...
   
    Sajnos túl sokáig nem örülhettünk az egálnak, mert Stastny "beleérős" góljával mindössze huszonhárom másodperc alatt visszavette az előnyt a Volán, majd öt perccel később Rajz növelte tovább a kék-fehérek vezetését, s miután a harmad vége előtt nem sokkal Poznik egy meglehetősen lesgyanús helyzetből már négyre növelte a fehérvári gólok számát, gyakorlatilag eldőlt a találkozó (1-4). Pontosítanánk: dehogy volt gyanús, akkora les volt, mint a ház – nálunk nem ér: 1-3.
    Ráadásul a harmadik húsz percet is nagyon balszerencsésen kezdtük, mert két korongkiütés miatt (nem részleteznénk, mire vetemednénk azzal a "szakemberrel", aki ezt a szabályt kitalálta) kettős emberhátrányba kerültünk - amit annak rendje és módja szerint gólra is váltottak az ördögök, s ekkor már sajnos csak a gólkülönbség lehetett a kérdéses (1-5/1-4).
    Hiába került négyfás hátrányba, nem adtuk fel a harcot, s bár láthatóan fogytán volt már a szufla, Szilassy szemfüles góljával sikerült is szépíteni az álláson (2-5/2-4). Sőt, akár lehetett volna – az eredmény szempontjából persze – szorosabb is a végjáték, ha Nyeste játékvezető valamilyen rejtélyes oknál fogva nem érvényteleníti Vargyas teljesen szabályos gólját (szerintünk: 3-4), ám végül győzött a rutinosabb, győzött a jobb: ismét Székesfehérvárra került a Magyar Kupa.
    A bravúr tehát elmaradt, de az 5-2 (illetve: 4-3) arányú vereség is igazolja: ezúttal is remekül helytállt Vladimir Matejov együttese – fiatal csapatunk, valamint az értük drukkolók is méltán lehetnek büszkék arra, hogy a 2006-2007-es szezont egy Magyar Kupa ezüstéremmel kezdte a csapat.