DAB-Extra.hu – Csíkszereda Sport Club     6-1 (1-1, 3-0, 2-0)

DAB-Extra.hu: Ferjo, Vargyas 1 (1), Jobb, Borsos 3, Szilassy 1, Foltin (1), Sucko, Lencsés, Kiss, Erdősi (1), Galanisz (1), Azari, Erdélyi, Holló, Berta, Király, Mekler (1), Pozsgai, Hüffner, Revák, Magosi 1. Vezetőedző: V. Matejov.

    A visszavágás vágyától fűtve szállt harcba a Csíkszereda ellen ma este a DAB-Extra.hu együttese: fiatal csapatunk tegnap nyerhető meccset adott ajándékba a szlovák légiósokkal alaposan megerősített székelyföldi egységnek – ma adott volt a feladat és lehetőség: javítani.
   
    Rémálom, felállás
   
    Szokás szerint alakított a felálláson Vladimir Matejov – harcba küldte a tegnap kimaradt Galaniszt és Ferjónak szavazott bizalmat a ketrec előtt –, és változott a csíki alakulat összeállítása is: a csapat vezéregyéniségének tartott szlovák légióst, Peter Filipet csatába küldte Antal István vezetőedző.
    Úgy tűnt, a csíki mester számításai jönnek be: együttesünk a szezon során sokadszor csak testben lépett pályára a kezdő sípszó felhangzásakor, mire kibontottuk a tökmagos zacskót a lelátón, máris vezetést szerzett a Sport Club. Egy lendületes támadás végén Adorján passzát Ilavsky váltotta gólra, foghattuk a fejünket (0-1).
    A rémálom szerencsére hamar elillant, sőt: mezőnyben nemcsak egyenlő erőt mutatott a lelkes dunaújvárosi alakulat, de fiataljaink többször be is szorították a korábban magabiztosnak tűnő erdélyi harcosokat (akiket maroknyi székely biztatott a lelátóról is – egyébként végig roppant sportszerűen). A DAB-nyomás egy emberelőnyös helyzetben érett góllá a 7. percben: Vargyas bombáját még fogta Kucera, de Szilassy fejjel abszolvált (!) újrázásával szemben már tehetetlen volt (1-1, a csíki kapus minősített idegrohammal igyekezett meggyőzni a sporikat arról, hogy a pakk nem ment át a gólvonalon – hiába).
    Az egyenlítés ráadásul még jobban felpaprikázta a mieinket: hátrányból is veszélyeztettek a Bikák Erdősi révén a 8. percben, majd Mekler lőtt centikkel mellé. A játékrész utolsó percei kiegyenlített mezőnymunkával és mindkét oldalon néhány ígéretes kísérlettel teltek: a DAB-drukkerek Filip leütésében reménykedtek – szó se róla, eszelősen osztott a szlovák légiós –, a csíki kispad Borsos Tika megmozdulásai miatt kapott idegbajt. A parádés formát mutató dunaújvárosi csatár előbb egy szép lövéssel, majd – hátrányban! – konduló kapuvassal melegített a következő két harmadra. (Csak akkor még nem tudtuk.)
   
    Mentek, mint a csík
   
    Amely azonnal szépségdíjas dunaújvárosi helyzettel kezdődött: a Kiss Ákos, Galanisz Nikandrosz páros nem először – és őszinte reményeink nem is utoljára – igazolta, hogy méltó a bizalomra, kár, hogy kimaradt a gyönyörű kísérlet a 22. percben. Némi helykeresés után – a végén újabb Galanisz-attak – a 27. percben végre a vezetést is kicsikarta a Bikák alakulata: egy csíki kapu előtti kavarodás után Vargyas elé került a pakk, és az idős lövő nem habozott – jól helyezett lökete utat talált Kucera ketrecébe (2-1).
    Folytatódott a parázs küzdelem – a 30. percben Vargyas ökle is jelesre vizsgázott, tízperces büntetést érő jobbhorga egy ketrecharc-összefoglalóba is bőven befért volna –, mindent egy lapra feltéve támadt az erdélyi csapat, gólt mégis a mieink részéről jegyezhettünk. Egy buli korongját Erdősi Tigris csúsztatta finoman Borsos elé a 31. percben, aki ahelyett, hogy szépen megköszönte volna az átadást, azonnal lőtt: kegyetlen erővel eltalált bombával állt bosszút Kucerán a korábbi reklamálásért és alattomos kakaskodásért (3-1).
    Miközben az elkeseredett csíkszeredai rohamok rendre eredmény nélkül haltak el a jól záró DAB-védelemnek vagy a többször is remeklő Ferjónak köszönhetően, a kést újra Tika forgatta meg az ellenfélben: a játékrész hajrájában egy elegánsan kivitelezett kontra végén úgy csúsztatta a pakkot a jobb napokat is megélt csíki hálóőr lába mellett a ketrecbe, hogy még a cigiszünetben is azon vitatkoztak a drukkerek, hogy véletlen volt-e vagy direkt ilyen bengán akarta.
    A lényeg: érett a szezon egyik vaskos meglepetése – 4-1 arányban úszott a DAB!
   
    Altatás, ébresztő
   
    Kegyetlen tempó, de csak a mezőnyben, jegyezhette volna föl a DO-tudósító a harmadik felvonás első tíz percéről, ha egyáltalán méltatja elővenni az irkát: a korábbi parázs hangulat a múlté, a csíki alakulat ugyan nyomott, ment előre, de már csak olyan tessék-lássék módon, a mieink látványos, de a kapura jobbára teljesen veszélytelen akciókkal altatták a legendás székely éberséget és szórakoztatták az ünneplő publikumot.

Minden hiába - Ferjo mindig résen

    Jegeltek, hogy aztán két támadás végén újra forrpontig hevítsék a csarnok levegőjét: előbb – ki más? – Borsos indult el, alakított ki remek helyzetet, majd fejezte be távoli, máker szerencsés bombával az akciót az 52. percben, majd az eddig góllövés terén csak az ígéretig jutó ifjak köszöntek be. Egy remek kontra végén Galanisz hozta kihagyhatatlan helyzetbe Magosi Bálintot – az 53. percben 6-1-re módosítva az eredményt, a vezérszurkolók köréből pedig előcsalva a bevezetőben említett gyönyörű és mélyen igaz rigmust.
    A végjáték már DAB-hokisulival telt, az eredmény nem változott, így most következzék a sok-sok nyomasztó tény után másfél bekezdésnyi örömóda, címszavakban.
    A gárda ma nagy formát mutatott, és még valamit: azt, hogy azoknak lett súlyosan és mélyen igazuk – pofátlanul ide fogjuk érteni a saját műhelyünket is, aki nem hiszi, lapozza föl a DO-összest –, akik a magmába hulló esélyek közepette is azt merészelték állítani, hogy igen, bizony, naná, kell Dunaújvárosban felnőtt jégkorong-csapat. És most, lám, eltelt néhány küzdelmes hónap, de csapat: van. Nem kertelünk: ez a formáció a mai játékkal és a mai szerencse-faktorral a magyar mezőny bármely képviselőjét kibucizza – igen, igen, igen: a Volánt is –, és azt ugye nem kell mondani, mekkora lökést ad a fiatalok és "öregek" egészséges együttműködésén alapuló munkához a mai diadal.
    Az persze tiszta, hogy nem fognak minden meccset megnyerni a fiúk, hiszen egy alakuló/erősödő/rutinszerző periódust élő gárdáról beszélünk. De aki 4-1-nél látta Meklert bevetődni a kéken egy pakkért, aki nézte a megoldásokat, finom cseleket, pimasz passzokat, arról nem gondolnám, hogy cáfolja: szerethető csapatunk van. Az eredmény másodlagos.
    Még.