A zalai tehetségek az NHL-be is eljuthatnak

A két fôszervezô kézfogása: Kercsó Ár­pád (balra) és Vargyas László

Az ese­mény egyik szervező­je már nyu­god­tan hátradől­hetett. Az ál­ta­la har­minc év alatt (fel)ne­velt ho­kis­ge­ne­rá­ci­ók leg­te­het­sé­ge­sebb­­je – ezt ma­ga a gyer­gyói hokipá­pa ál­lít­ja – meg­mu­tat­ta a szülőföld­nek, hogy a ma­nap­ság Za­la­eger­sze­gen dol­go­zó szak­em­ber va­rázs­ere­je, szak­mai zse­ni­a­li­tá­sa mit sem ko­pott az idők so­rán. Mert ha csak va­la­mi ka­taszt­ró­fa köz­be nem szól, a szom­bat es­te lá­tott gyerkőcök kö­zül a tel­jes első és má­so­dik sor – Maz­zag Da­ni, Galló Vi­li, Gás­pár Ma­tyi, il­let­ve Sza­bó I Vik­tor, Fo­dor And­ris és Mol­nár Ru­di – nyol­c-tíz éven be­lül akár az NHL-ben is foly­tat­hat­ja !

Gyer­gyószent­mik­lós, a va­la­mi­ko­ri Csík vár­me­gye észa­ki ré­gi­ó­já­nak köz­pont­ja nem tar­to­zik a kön­­nyen megkö­zelí­thető ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lé­sek kö­zé. Ma­ros­vá­sár­hely felől az 1287 mé­ter ma­gas Buc­sin-tetőn ke­resz­tül visz az egyet­len út, fenn, a he­gyen mí­nusz tíz fok és sí­e­lés­re al­kal­mas hó fo­gad­ja a Ti­tá­no­kat szál­lí­tó eme­le­tes buszt. A tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág és a mai Ro­má­nia leg­hi­de­gebb pont­ja, a Gyer­gyói-me­dence leg­mé­lyeb­ben fekvő te­rü­le­tén nyolc­száz év­vel ezelőtt ala­pí­tott szín­ma­gyar ka­to­li­kus köz­ség, az öt­ezer lel­ket szám­lá­ló Gyer­gyó­al­falu, a hokigálát szervező Var­gyas Lász­ló szülőhe­lye a következő ál­lo­más, majd in­nen már csak öt ki­lo­mé­ter­re van Gyer­gyószent­mik­lós, ahol a Kar­me­li­ta rend sze­re­tet­ott­ho­ná­ban szál­lunk meg.

A kialvatlanság sem volt akadály

Csak an­­nyi időt ka­punk az ex­pe­dí­ci­ót vas­szi­gor­ral vezető Ker­csótól, hogy le­rak­juk a cso­ma­gun­kat, majd irány az in­nen 24 ki­lo­mé­ter­re fekvő Gyil­kos-tó. Oda­fent jó­fé­le for­ralt bort mér­nek, a szom­szé­dos Bé­kás-szo­ros fe­lett őrszemként ma­gas­lik az Oltárkő; 1940 szep­tem­be­ré­nek első nap­ja­i­ban az Észak-Er­délyt vis­­sza­fog­la­ló ma­gyar csa­pa­tok ide, a Tri­a­non előt­ti ha­tár­hoz tűzték ki a pi­ros-fe­hér-zöld tri­ko­lórt.

Nincs idő a nosz­tal­gi­á­zás­ra, dél­után a Ti­tá­nok – a majd ezer ki­lo­mé­te­res út fá­ra­dal­ma­i­val a tag­ja­ik­ban, perc­nyi al­vás nél­kül – két­szer 25 per­ces mec­­cset ját­sza­nak a gyer­gyói srá­cok vá­lo­ga­tott­já­val. A fej­jel ma­ga­sabb, jó­val idősebb ha­zai­­ak szer­zik meg a ve­ze­tést, de utá­na be­in­dul a za­lai hen­ger, 11–3 a vé­ge. Es­te töl­tött ká­posz­tás va­cso­ra Al­fa­luban, majd a srá­cok szét­szé­led­nek ven­dég­lá­tó­ik ott­ho­na­i­ba: mind­egyik eger­sze­gi gyer­me­ket egy he­lyi csa­lád fo­gad­ja „örök­be” két éj­sza­ká­ra.