UTE: Gonda, Krulis, Jurasko, Ladányi, Voskár, Dubek, Horváth A., Sprencz, Buzás, Gergely Cs., Papp V., Hetler, Szajbert K., Szajbert P., Borbás, Markó, Szirányi, Coleman, Rafaj, Rusznyák.
Edzõk: Ancsin János, Baróti Zsolt.
DAB.Extra.hu: Ferjo, Vargyas (1), Jobb, Borsos 1, Erdõsi 1, Foltin 1, Erdélyi, Lencsés, Kiss Á., Galanisz, Azari, Hegyi, Holló, Sucko (1), Berta, Szilassy, Hüffner, Pozsgai, Király Zs., Jonkl, Magosi.
Vezetőedzõ: Vladimir Matejov.
Az elődöntő ötödik, mindent eldöntő találkozójára került ma sor Újpesten, s bár a mérkőzés előtt a legutóbbi két meccset megnyerő UTE tűnt egy árnyalatnyival esélyesebbnek, a bravúr és a győzelem reményében várták a mérkőzést az Acélbikák.
Hátrányból előnyben
Nem sokat teketóriázott a két gárda a mérkőzés elején, hiszen azonnal egymásnak estek a felek, s már az első percben akadt feljegyezni valója a tudósítónak. Rögtön a találkozó elején ugyanis Foltin szöktette magát remekül, majd védőjét lerázva egyedül törhetett az újpesti kapura, de lapos, nagy erejű lövését bravúrral védte Gonda kapus. Azonnal jött a válasz a túloldalon, hiszen egy Ferjoról lecsorgó korong találta üresen Juraskot, ám a hazaiak bekkje óriási helyzetben hibázott, s hiába tátongott előtte az üres kapu, elütött a pakk felett.
Az erős kezdés után visszavettek a tempóból a csapatok, s a harmad derekáig inkább a mezőnyjáték dominált, s bár egy-két apróbb lehetőség mindkét gárda előtt adódott, a kapusok a helyükön voltak. A tizenhatodik percben előbb Hegyit, majd egy perccel később Lencsést küldte ki két percre Kincses játékvezető, de nem csak kihúztuk kapott gól nélkül a hátrányt, hanem egy szerzett koronggal Foltin ugrott meg, s két és fél perccel a harmad vége előtt vezetéshez juttatta az Acélbikákat (0-1). A harmadból hátralévő időben mindent megtettek a házigazdák az egyenlítésért, de sikerrel megőriztük kapunkat az újpesti góltól, így húszpercnyi játékot követően a mieink álltak közelebb a fináléhoz.
Csak kiállítások
A második harmadot azonnal egy újpesti emberelőny vezette be, de ekkor még nem tudhattuk, hogy ez a játékrész leginkább a kiállításokról szól majd, ugyanis a tét nem csak a játékosokra, de Kincses játékvezetőre is súlyos terhet rakott, így hol az egyik, hol a másik csapat támadhatott emberfölényben. Az Újpest csapatából Ladányi ülhetett ki egymás után kétszer is a büntetőpadra, de jutott kétperces pihenő a Kiss Ákost letaglózó Voskárnak, illetve a Foltin ellen szabálytalankodó Horváth Andrásnak is: fájdalom, egyik előnyt sem sikerült gólra váltani.
A harmad derekától viszont a mieink játszottak fegyelmezetlenebbül, így Sucko kapott négy perc kiállítást, majd Lencsés is kiülhetett a padra sőt, miután elcseréltük magunkat, kettős előnyben játszhatott az UTE, de hiába nyomtak a lilák, egy Ladányi kapuvason kívül nem sikerült komoly gólhelyzetbe kerülniük. A harmad utolsó perceiben Kiss Ákos ziccere, illetve Sucko kapuvasa borzolta még a kedélyeket, de az eredmény már nem változott, így kétharmadnyi játék után továbbra is közelebb álltak a sikerhez az utolsó felvonást emberhátrányban kezdő Acélbikák.
Csoda, csoda, csoda!!!
A harmadik húsz percet tehát emberhátrányban kezdhettük, de sikerült megúsznunk a kritikus időszakot sőt, Sucko kiállítása után sem tudtak élni előnyükkel a házigazdák, akik ebben az időszakban bizony a kapujához szögezték a bikákat. A harmad derekához érve viszont megnyugodott csapatunk, s újra kiegyenlítődött a játék, s egyáltalán nem volt meglepő, hogy az ötvenedik percben időkéréssel próbálta meg felrázni csapatát Ancsin János.
A hazai mester húzása majdnem eredményesnek is bizonyult, hiszen Jurasko megpattanó lövése után ismét áldhattuk a kapuvasat, majd szinte azonnal bosszankodhattunk is, mert Galanisz szólót hibázott, így továbbra is csak egy góllal vezettünk.
Egészen az ötvenötödik percig, mikor kiszabadult a szorításból csapatunk, s egy tanítani való kontra végén Borsos rázott le magáról mindenki, s hiába szorongatta Ladányi, közelről nem hibázott, s már két gól volt az előnyünk (0-2). A bekapott találat után teljesen ellepte a hazaiakat a lila köd, s szinte azonnal verekedést provokáltak, de csak Kincses játékvezető a megmondhatója, hogy miért mi jöttünk ki rosszabbul a kiállítási dömpingből…
Szerencsére ez sem zavarta meg a mieinket, hiszen három perccel a találkozó vége előtt Erdősi iramodhatott meg az üresen hagyott hazai kapu felé, s bár tiszta gólhelyzetben akasztották, Kincses játékvezető alkalmazta az ilyenkor érvényes szabály, s megítélte csapatunk harmadik találatát (0-3). Hogy mégis legyen miért izgulni az utolsó másodpercekben, arról Borbás gondoskodott, aki pár másodperccel később szépített az álláson (1-3), de mivel a hátralévő időben a vendéglátók leginkább azzal törődtek, hogy balhét robbantsanak ki, az eredmény már nem változott. Együttesünk így hatalmas hőstettet végrehajtva, harmadszor is legyőzte idegenben a lila-fehéreket, s ezzel bejutott a bajnoki fináléba, ami ettől az együttestől bizony óriási fegyverténynek számít. Köszönjük fiúk!