Ki ne tudná, három újpesti győzelmével bejutott a bajnoki fináléba a DAB.Extra.hu hokicsapata. Az ötödik meccs, még pontosabban az elődöntő-sorozat tapasztalatairól Vladimir Matejov vezetőedzőt kérdeztük.
A lényeg: óriási bravúrt elérve, fittyet hányva az előzetes esélylatolgatásokra, az ötödik találkozón is legyőzte a DAB.Extra.hu együttese az UTE gárdáját a jégkorong Borsodi Liga elődöntőjében, s 3-2 arányú összesítéssel bejutott a bajnoki fináléba, ahol az Alba Volán lesz a mieink ellenfele.
Sportértékben mindent visz
Pedig szinte minden a lila-fehérek mellett szólt, hiszen hazai pályán, 0-2-ről egyenlítve várhatták a szerdai találkozót, s talán a legpesszimistább drukkereik sem tudták elképzelni azt, hogy ne a fővárosiak jussanak a fináléba. Az Acélbikák azonban újra megmutatták, hogy nem volt véletlen a korábbi siker: sorozatban harmadszor is megverték idegenben Ladányiékat, s hatalmas akaraterőről, taktikai fegyelemről tanúságot téve bejutottak a bajnoki döntőbe.
Mondhatnánk persze, hogy mi megmondtuk előre – és mondjuk is.
Az idei szezonban az elődöntő sorozata előtt is több példát adott a DAB arra, hogy van tartása és senkit sem tisztel: aki emlékszik még a Csíkszereda elleni első bravúrgyőzelemre tavaly októberből (6-1), könnyen beláthatja: távolról és hunyorítva ugyan nem a mieink voltak az elődöntő befutói, de hogy nem is előzmény/esély nélkül vágtak neki a sorozatnak, az is biztos.
Akad egy ritkábban elemzett tényező is: miközben az UTE papíron bombaerős gárdáját belső viták, ellentmondásos edzői és vezetői döntések tizedelték, a DAB egységesebb, összetartóbb, ha tetszik, mentálisan erősebb csapat benyomását keltette mindvégig. És haraptak a fiúk, sikerre éhesen nyomták végig az UTE-sorozatig tartó párharcokat, és amikor felvillant az esély a sikerre, akkor sem hibáztak: az Acébikák – számunkra ez a legörvendetesebb momentum – visszataláltak a kontrajátékon alapuló dunaújvárosi metódushoz, amivel, megint csak merészek leszünk: minden csapat megzavarható, mi több, verhető.
Az említett sikeréhség nem mindig jött jól: a sorozat harmadik meccsén – amikor arra volt esély, hogy csapatunk "söpréssel" vonul a fináléba – bizony rányomta a képét a tét nagysága a DAB játékára: itt-ott görcsösen, feszülten játszottak a Bikák, így fordulhatott elő, hogy végig vesztes pozícióból kellett szaladniuk az eredmény után Erdősiéknek. A negyedik játéknapot is a görcsös akarás jellemezte – ki is kaptunk, ahogy kell –, igen ám, de ami nyomott minket itthon, az nyomta, duplán az Újpestet szerdán este ott; és aki látta például a mi játékosaink elszántságát az utolsó meccs előtti edzésen, annak nem lehetett kétsége: együttesünk felszántja majd a pályát a győzelemért.
Ami pedig Újpesten történt, az sportértékét tekintve mindent visz, számunkra az első Kercsó-csapat első bajnoki aranyával mérhető. Miközben, jól emlékszünk, nyáron még az is kérdéses volt, lesz-e egyáltalán felnőtt hoki a városban, pár hónap után nemhogy lett egy csapat, de minden álmunkat valóra váltotta: az ötödik meccsen például a közvélemény – beleértve a szakmai közvéleményt is – által favorizált hazaiak tehetetlenek voltak a dunaújvárosi gárda tempójával és taktikájával szemben, Ferjo egészen kivételes parádét nyújtott a kapuban, előtte fegyelmezett és figyelmes védelem dolgozott látástól vakulásig, ráadásul elöl is kijött a lépés: a kontrajáték diadalaként Foltin második – az elsőnél jóval pimaszabb kísérlete vezető gólt hozott, a harmadik harmadban Borsos Tika kiugrása, majd Erdősi Tigris ritkán látható "technikai gólja" végleg bebiztosította a Bikák diadalát.
Taktikus játékkal
Bár együttesünk a szerda éjjeli ünneplés és a tegnapi pihenő után ma már megkezdte felkészülését a finálé küzdelmeire, azért még vissza-visszatérő téma az öltözőben az Újpest elleni mindent eldöntő ütközet – természetesen mi is kíváncsiak voltunk a nem mindennapi siker hátterére, ezért arra kértük az Acélbikák vezetőedzőjét, hogy számoljon be az ötödik meccs, illetve a sorozat döntő momentumairól. Vladimir Matejov szerint a taktikai fegyelem döntött:
- Már a mérkőzés előtt is mondtam, hogy meg kell próbálnunk okosan, taktikusan játszani. Ez szerencsére bejött, s sikerült talán még jobban végrehajtanunk azt, ami az első két meccs sikerét is meghozta. Nagyon sokat korcsolyáztunk, erőnlétben is felülmúltuk vendéglátónkat, de a leginkább azzal lehettem elégedett, hogy mindenki óriási akarással, szívvel, ugyanakkor végig kimagasló taktikai fegyelemmel játszott – ez elengedhetetlen kelléke volt a sikernek.
Vladimir Matejov kérdésünkre azt is elárulta, milyen taktikával küldte jégre tanítványait: akárcsak az első két meccsen, ezúttal is az volt a "húzás", hogy biztos védekezésből kontrázzuk le a hazaiakat – s ez most is fényesen bejött:
– 0-1 után is ideges voltam, de látva a fiúk elszántságát, a második harmad előtt már szinte biztos voltam a győzelemben. Persze kellett ehhez Ferjo parádézása, s némi szerencse is, hiszen kétszer is megmentett minket a kapuvas a góltól, de volt szerencséje a hazaiaknak is – az ötödik meccs eredményét reálisnak érzem.
Pszichés terhek
Nem lehetett kikerülni a kérdést, hogy miért játszik jobban és eredményesebben együttesünk idegenben, mint hazai pályán. A csapat vezetőedzője erre is ésszerű válasszal tudott szolgálni.
- Bár vannak rutinosabb játékosaink, a csapat gerincét fiatal, rutintalan játékosok adják. A tudásuk és tehetségük adott, de pszichésen még nem tudnak úgy feldolgozni egy-egy helyzetet, mint az idősebbek. Éppen ezért tudtuk idegenben jobban betartani a taktikát, mert ahogy hazai jégre léptünk, még nem bírtuk elviselni a felfokozott elvárást, az egyébként csodálatos szurkolótáborunk "nyomását". A harmadik és negyedik mérkőzésen ugyanis inkább azt láttam a csapaton, hogy el akarjuk dönteni a továbbjutást minél hamarabb, ahelyett, hogy taktikusan, a kivárásra játszva hokiztunk volna. Szerencsére, ami nem sikerült itthon, az kamatostul bejött a Megyeri úton – úgy érzem, hogy az öt mérkőzés alapján megérdemelten kerültünk a döntőbe.
Még leírni is szép: nyakunkon a döntő
Ami volt, elmúlt, az örömkönnyek is felszáradtak már, csapatunkra – még idevésni is gyönyörűség – újra a bajnoki finálé vár.
Íme a döntő forgatókönyve:
03. 06. 18:00 Alba Volán – DAB.Extra.hu
03. 07. 18:00 Alba Volán – DAB.Extra.hu
03. 10. 18:00 DAB.Extra.hu – Alba Volán-FeVita
03. 11. 17:30 Dunaújváros - Alba Volán-FeVita
03. 13. 18:00 Alba Volán – DAB.Extra.hu (amennyiben szükséges)
03. 14. 18:00 DAB.Extra.hu - Alba Volán-FeVita (amennyiben szükséges)
03. 16. 18:00 Alba Volán – DAB.Extra.hu (amennyiben szükséges)
Mint látható, csapatunk – újra – idegenben kezdi a sorozatot, ezt az előzmények/fentiek fényében akár még jó jelnek is vehetnénk. Tartózkodik a jósolgatástól viszont Vladimir Matejov:
– A fináléról még nem nagyon szeretnék beszélni. Az biztos, hogy mindenki a Volánt tartja abszolút favoritnak, de ne felejtse el senki: így volt ez az Újpest gárdájával is az elődöntő előtt, s lám, ők a bronzéremért, míg mi az aranyért küzdhetünk. Egy biztos, felszabadult, jó játékot várok a csapattól – de hogy ez mire lesz elég, azt majd a jövő eldönti. Egyet ígérhetek: nem adjuk olcsón a bőrünket.
Mindehhez tényleg csak egy mondat: ennek a csapatnak innentől nincs vesztenivalója – ha pedig örömjátékot játszik a gárda, akkor, lásd fent, mindenkit képes megverni.