Megharcol minden korongért

   Az alapszakaszban magasan a legeredményesebb dunaújvárosi játékos volt, de az elődöntőben sokáig nem tudott a kapuba találni Borsos Attila, aki a mindent eldöntő ötödik mérkőzésen találta meg ismét az utat az ellenfél kapujához.
   
   Taktikus diadal
   
   Az Acélbikák által 3-1-re megnyert mindent eldöntő találkozón ő szerezte együttesünk második gólját, s már ezzel is elévülhetetlen érdemet szerzett abban, hogy idén a bajnoki fináléban játszhat együttesünk.
   Bár a szurkolók, játékostársak körében csak Tika becenévvel illetett Borsos Attilát eredetileg nem az Újpest elleni csatáról szerettük volna kérdezni, nem lehetett kihagyni a ziccert, s természetesen kifaggattuk arról is, hogy minek tulajdonítja a bravúros fináléba jutást:
   - Úgy gondolom, hogy több tényező is közrejátszott abban, hogy mi jutottunk a bajnoki döntőbe, s ebben az egyik legfontosabb az volt, hogy mind az öt mérkőzésen igazi csapatként, egységesen játszottunk. Jó volt a felkészülésünk, a taktikánk is, ráadásul ez utóbbit nagyon fegyelmezetten sikerült is betartani.
   Borsos kérdésünkre kiemelte: természetesen lényeges kérdés volt, hogy a küzdelmes csaták során melyik gárda tud fizikailag is a másik fölé kerekedni – álláspontja szerint ezt  a "meccset" is a DAB nyerte, s ez, valamint "a küzdés meg az akarat" meg is hozta az eredményét.
   
   Mindenki érdeme
   
   Mint azt bevezetőnkben már említettük, az Acélbikák házi pontkirálya viselheti a fináléban a sárga sisakot – Attila szerint azonban nem az ő érdeme, hogy az idei szezonban őt érte ez a megtiszteltetés:

Leleplezett lesipuskás (Fotók: DO-archív)

   - Csapatsportágról van szó, így elsősorban a soromé az érdem, hogy ezúttal én lettem a házi pontkirály, hiszen a többiek passzai, valamint az asszisztjaimból értékesített góljaik nélkül nem szerezhettem volna ennyi pontot. Bár a szezon közben volt egy kis hullámvölgyem, ráadásul az elődöntőben olyan agyrázkódást szenvedtem, amely után igazából egy-két hét pihenőre lett volna szükség, ám mindezek ellenére rettentően örülök a sikernek – annak persze külön is, hogy az utolsó találkozón végre ismét sikerült betalálnom.
   Tika szerint a januári hullámvölgy természetes is volt: rengeteg mérkőzést játszott a csapat, s ekkor gyakran görcsössé is vált a gárda nagy akarása – hiszen rettenetesen szerettek volna segíteni a csapatnak, de ekkor valamiért nem ment úgy a játék. Ami volt, elmúlt, a pontkirály már előre tekint:
   – Attól és azért vagyunk igazi csapat, mert ha valakinek nem megy annyira, van más, aki átveszi a húzóember szerepét – éppen ezért tartunk ott, hogy a szezon előtt még sok helyen lesajnált együttesünk újra bajnoki finálét játszhat. Ez óriási dolog, büszke vagyok arra, hogy a részese lehettem!